Beszédindító mondókák

A Beszédindító mondókákról szakembereknek


Tapasztalatom szerint a nyelvi késést, illetve nyelvi elmaradást mutató gyermekek száma növekszik. A napjainkra jellemző fokozottan ingerdús környezet, az érintőképernyős multimédia-eszközök túl korai és gyakori használata akadályozhatja a szülő-gyermek interakciókat, a nyelvi-kognitív fejlődést.

A nyelvi fejlődés a gyermek és az őt gondozó felnőtt közötti interakciókban (közös figyelmi helyzet, érintés, mozgás, játék, öröm) bontakozik ki, miközben a kapcsolódás, a kötődés elmélyülését is támogatjuk.

Mindezt figyelembe véve és elfogadó környezetet teremtve a szemléltetéssel megtámogatott mondókázás során a gyermek belső indíttatásból kívánja majd közölni érzéseit, gondolatait, megosztani élményeit, így nyelvfejlődésre gyakorolt hatásuk vitathatatlan. Kiemelkedő szerepe van a kedves, színes illusztrációknak, amely a beszédre való ösztönzésen túl a gyermekek esztétikai érzékét is hivatott támogatni.

Az értelmi-érzelmi hatékonyságot segíti, ha

  • közös figyelmi helyzet alakítunk ki a gyermekkel, annak fenntartásáig játszunk,
  • a mondókázás során minél több nagy- és finommozgást építünk be,
  • nyelvi fókuszú fejlesztés esetén a névszókat és az igéket a gyermek fejlettségi szintjétől függően eleinte külön-külön, majd együtt alkalmazzuk.

A képes mondókagyűjtemény a foglalkozások kereteként segítheti az oldódást, a ráhangolódást, a lezárást. A szakember attitűdje és felkészültsége mentén a gyermek életkorától, a fejlesztési céltól és a szakember kreativitásától függően az anyanyelvi- és részképesség fejlesztés minden területén sokoldalúan alkalmazható, színes kiegészítője lehet minden fejlesztő foglalkozásnak.

Mohácsi Nelli


Mohácsi Nelli fejlesztőpedagógus, Figus Tomsics Anita grafikus és Bóna-Monok Petra szerkesztő szívvel-lélekkel alkotta meg a Beszédindító mondókagyűjteményt. 

Információ és megrendelés: mohacsy.nelli@gmail.com

Forrás:
Benedek Krisztina: Tündérborsó, csillagkapu, Gödöllő, 2009.
Tóthné Pánya Mariann (szerk.): Tente baba, tente, Debrecen, 1997.