Tarr Hanna
Kezdetben számomra a gyógypedagógia, mint szakma, nem volt ismert, egészen 17 éves koromig. Akkor kerestem mindenhol a hozzám esetleg legjobban illő pályát, ami "emberes", "segítős", de mégis van benne még Valami más. Ezt a Valamit keresve találtam rá az anyukám által megvásárolt Felvi-s könyvben arra, amiről gondolkodás nélkül tudtam. hogy ezt szeretném...
2020-ban szereztem meg a diplomámat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, értelmileg akadályozott személyek pedagógiája és hallássérült személyek pedagógiája szakirányokon.
A tanulmányaim során önkénteskedhettem például a Nem Adom Fel Alapítványnál, illetve sajátos nevelési igényű gyerekekre is vigyáztam - ezen tapasztalatok által is érthettem meg mélyebben, hogy mennyire értékes részei a fogyatékossággal élő emberek az életemnek.
Az egyetemi gyakorlataim közül az egyik legemlékezetesebb a korai fejlesztésben eltöltött hetek voltak, 2020-ban, Pécsett és ezért is vettem a bátorságot, hogy az Első Lépések Kora Gyermekkori Intervenciós Alapítványhoz jelentkezzek. Már akkor teljesen elvarázsolt a szakemberek szoros együttműködése, a családok egyedisége és az ezen a területen való ébrenlét az újabbnál újabb megtanulandó ismeretek irányában.
A diplomám megszerzése után kicsit több mint egy fél évet Skóciában töltöttem, mint önkéntes, ahol felnőtt értelmi fogyatékossággal élő személyekkel éltem együtt, segítettem a közösség mindennapjait. Ekkor erősödött meg bennem a gondolat, hogy a felnőttekkel való munka az egyik utam lehet és így 2021-től, a másik munkahelyemen erre is lett lehetőségem.
2021-ben még rövid időt magába ölelő tapasztalatfoszlányokkal, de erős tanulni akarással, lelkesen indultam neki a pályám elkezdésének, tudva, hogy ez a két út (a korai fejlesztés ill. a felnőttekkel való munka) valamilyen szempontból egészen mások, de egy ajándék, hogy a szívemhez a két legközelebbi területet ismerhetem meg.