Kovácsné Horváth Antónia
Azt gondoltam, színész leszek. Színész lettem. Aztán rájöttem, hogy szeretem, de nem eléggé ahhoz, hogy egész életemben ezzel foglalkozzam. Hatást akartam gyakorolni az emberekre, de valahogy másként. Sokkal interaktívabban, sokkal hosszabban, hatékonyabban és azt is tudtam, hogy segíteni szeretnék azzal, amit csinálok. Így jött a szociálpedagógia szak 2006-ban, mellette pedig ugyanekkor rátaláltam arra a szerelemre, aminek a neve: drámapedagógia! Számos oldalról volt lehetőségem dolgozni ezen a területen az évek alatt: dolgoztam komplex színházi nevelési programban egyesületekkel, iskolákkal együttműködve, vezettem drámapedagógiai vagy éppen színjátszó csoportokat, táborokat.
A gyermekekkel való foglalkozások során egyre tisztább lett számomra az, hogy a szülőknek, a felnőtteknek is szükségük lehet egy kis játékra, egy kis támogatásra. Így érkezett meg a második szerelem 2015-ben: a felnőtt pszichodráma! Az Alapítványnál is ebben a formában dolgozom vezetőtársammal pszichodráma csoportokkal.
A tanulás mindig szerves része az
életemnek, jelenleg is a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés
továbbképzésén tanulok.
3 gyermekünket neveljük Dunakeszin, akikkel a munkaidőn kívül is folyamatosan tudom gyakorolni bármelyik szakmámat, legyen szó játékról, lelkisegélyről vagy éppen túsztárgyalásról."